C6 kezdőlapnak | Kedvencekhez adom

Kaland

Vadkemping Görögországban II.

Ajánlom ismerőseimnek

C6 2007. november 29., csütörtök 10:21

Mikor a turista Görögországba készül, mindenhol és mindenkitől azt a tanácsot kapja, hogy nézze meg a Meteorákat. Így igaz, nem is véletlenül. Kalambakáról azonban jóval kevesebbet hallani. Ezért most szólok minden turistának, hogy feltétlenül nézze meg ezt a vadnyugatira hajazó városkát, aminek erősebb hangulata van, mint egy futónövényektől benőtt kiüresedett gyárnak, ha ez bárkinek is mond valamit.

Rászolgáltak a nevükre

Hogy érkezésünk utáni eufórikus állapotunk tovább fokozódjon, az egyik helybeli öregúr segített nekünk biztonságos sátorhelyet találni. Így aztán mindenünk megvolt a boldogsághoz. Kivéve persze konnektor a zacskós levesek elkészítéséhez. Kalambaka csekély méretű vonatállomása valóban teret adhatna a Volt egyszer egy vadnyugat kultikus kezdő képsorainak, a város utcái pedig még azokat is sétálgatásra ösztönzik, akik jobban szeretik televízión keresztül nézni mások sétálgatását. A város fölött pedig ott magasodnak a Meteorák tornyos sziklái - olvashatnánk abban a bizonyos útikönyvben. Lenyűgöző látvány? Az.

MeteorákMeteorákA sziklatemplomokhoz busz vitt fel minket, aminek megállóját meglehetősen nehéz volt megtalálni, lévén, hogy a helyiek sem tudták pontosan megmondani, honnan indul. Igaz, mindent megpróbáltak, hogy megfelelően elmagyarázzák, mutogattak, hogy a túloldalon, a túloldalon, valahol a szökőkút és a kosárral vonuló vénlány között. Ráleltünk, mert szerencsénkre az öreg néni lassan mozgott. Szemünk már a nagyjából negyedórás buszút alatt is kapta rendesen az ingereket, amik már-már retinánk orgazmusához vezettek. Azon némiképpen meglepődtünk, hogy visszafelé már nem ment busz. A sziklatemplomoknál letáborozott kufárok tájékoztattak minket, hogy csak másnap indul Kalambakába tartó járat. De hát az evolúció pontosan az ilyen helyzetekre alakította ki a stoppolás mozdulatsorát. Úgyhogy semmi ingerültség, semmi feszültség.

A Meteorák rászolgáltak a nevükre. A világhírű templomok mintha magából a kőből nőttek volna ki. Vékony, kanyargós lépcsők vezetnek fel a hegyoldalban. Acrophobiásoknak (mondjuk ki: acrophobia=tériszony) nem egy kéjtúra, persze nem szükséges ejtőernyős tudás, hogy feljussunk célunkhoz. Csak szólok. A kolostorokban meglepően sok magyarral találkoztunk, nem túlzok, amikor azt írom, megközelítőleg minden tizedik ember magyar volt. Ez igen. Ez valami. A templomokba 2 euro a belépő, nőknek és érésben lévő lányoknak kendővel kell elfedniük kihívó vállukat. Odafentről leginkább olyan a kilátás, mintha valaki photoshop-pal végigment volna a tájon. Hát meresztgettem is a szemem, az hétszentség!

Délután visszaindultunk gyalogszerrel, stoppoló mozdulattal. Fel is vett egy francia kópé, és majdnem hazáig szállított. Este még kiélveztük Kalambakát, lefekvés előtti sörözés, majd sátor. Itt már több volt a levegő, a meleg azonban nemigen hagyott alább, na de mire számítson az ember, ha nyáron délen van. Ennyi.

Athén, tengerpart, végre feljelentenek

Athén az AkropoliszrólAthén az AkropoliszrólFőleg, ha még délebbre indul. Mert Athén, az még délebbre van, kedves földrajzos barátaim. Mi pedig oda tartottunk, elszántan, vérmesen, ismételten vonattal. Athénba bizony. Azt már a több órás út alatt is sejtettük, hogy a fővárosban nem lesz sok esélyünk vállról indítható sátrunkkal, már ami az estvéledést illeti. Befutott a vonat, a pályaudvaron természetesen nem értették az angolt, így azt sem tudták megmondani, hogy hol lelhetünk olcsó szálláshelyet. Egy másik turista ajánlotta, hogy menjünk befelé, az Omonia tér felé, ott majd bizonyára rábukkanunk az ideális odúra. A pályaudvartól nem messze aztán felfedeztünk egy Ötödik Hugóról elnevezett diákszállót, viszonylag méltányos áron. Két szobatársunk egy német és egy hongkongi lány volt. Csendesek, rendszeretőek, alvás előtt a kis teraszon ábrándozgatóak.

Athénban két napot töltöttünk, második éjszakánkat egy Boston Hotel nevű szállóban abszolváltuk, régmúlt idők moteljeinek mállófalú, fakószín atmoszférájától körülgyűrűzötten. E két helyről támadtuk hát be a látnivalókat. Főként az Akropoliszt, és annak szemrevaló környékét. A Parthenontól körbetekintve egész Athént végigpásztázhatjuk, ez azonban élőben nagyobb élmény, mint olvasva, tény.

athéni bazársorathéni bazársorAz athén-i piaccal nem árt vigyázni, legalábbis a gyümölcsáruval, mivel lédús és ízletes külsejük ellenére a barackok és szőlők nélkülözik a fajtájukra jellemző zamatot. A görög görögdinnye pedig kifejezetten szar. Élelmiszerüzlet, ABC, szupermárket alig van, szinte nincs is. A piacon pedig nem lehet mindent beszerezni, szóval jobb előre felkészülni, hacsak nem akarunk a külvárosba járni kenyérért. A főváros két legnagyobb és legforgalmasabb tere a már említett Omonia, valamint a Szintagma tér. Ez utóbbi a Parlamentnek ad otthont. Mindenképpen érdemes bejárni a Nemzeti Kertet is, ahol teknős-tele tavak, szerelmespár ideál hidak, és kurvanagy pálmafák fogadják az arra kíváncsiakat. Még egy apró állatkert is megbújik a Kertben, igaz, a felvonultatás nem túl meseszerű, mert városi galambokon, néhány tyúkon és kakason kívül a fő szenzációt talán egy papagáj jelenti, az meg az athéni utcákon is van, hát.

A második athéni nap után feltámadt bennünk a tengervágy. Sót akartunk nyelni, homokot akartunk érezni a fogunk között, medúzákkal akartunk ölelkezni. Napozni akartunk. Csodák csodájára Athénból villamos közlekedik a tengerpartra. Nem rossz ötlet. Magyarországon is be lehetne vezetni. Egy órányi villamosozást követően leszálltunk Glyfada népszerű strandjainál. A tengertől három percnyi sétára, egy félreeső utcában, néhány szállodával szemben levertük a sátrat, majd futottunk, hogy csillapítsuk hullám-szomjunkat. Három napig ott is ragadtunk, kiterítve a napon, mint olvadó csirkék a fagyasztás után. Annak rendje és módja szerint vörösre is égtem. Fürdőnk volt a strand zuhanyzója, wc-nk a közeli McDonald?s. Kenyér és felvágott, konzerv, ment a dőzsölés rendesen. Gyrost nem ettünk. Aztán a harmadik éjszaka végre feljelentettek. Valószínűleg a szemközti hotelből, hogy szakadna rájuk a Mars, mindenesetre éjnek idején a kabócaszó tengerpart estefelétengerpart estefelévalahogy szirénaszerűvé alakult. Rövidesen már csattogott is felénk a rend bakancsa, a biztos urak kiinvitáltak minket a forró sátorból a friss levegőre. És még angolul is tudtak. Feljelentőnk a beszélgetés ideje alatt a háttérben somolygott, kézre kerítette a vadkempingezőket, jöhet a jutalom. A rendőrök nem vittek be minket, mondták, hogy menjünk a tengerpartra, habár ott se szívesen látnak minket, de hát a vajszív az vajszív. Feljelentőnk hüledezve hallgatott, mi az, hogy nem visznek be minket, hiszen a vérdíj, ő megtette állampolgári kötelességét, jelentett a biztos uraknak. A biztos urak visszaültek a szirénázó autóba és elhajtottak. Mi meg a tengerpartra költöztünk, ahol ugyan japánok mulatoztak hajnalig, de legalább nem kaparászták sátrunk falait és nem másztak ki tévékből.

Korinthosz és Budapest

Utolsó állomásunk Korinthosz volt, annak is archaikus fele, az Akrokorinthosz. Lefejezett szobrok, mozaikmaradványok, templomok, izzó Nap, izzadó emberek, fellegvár a hegy tetején. Görögország esszenciája, az ókori Olimpia konkurenciájának, az Iszthmoszi játékoknak földje. Jól mutat a sátor a szikes talajon. Egy napot töltöttünk itt, utazásunk második hetében. Másnap Athént érintve visszazakkantottuk magunkat Thesszalonikibe, ahol bevásároltunk a másfél napos hazaútra. A vonat éjfélkor indult. Ezúttal fekvőhelyes kocsin helyezkedtünk el, ami körülbelül annyiban különbözik a hálókocsitól, hogy nincs fogmosóvizes italpult. Jó, hát nem könnyű nélkülözni, az tény, de a szükség érzéketlenné tesz. Budapest felé tartva feljegyeztem, hogy Görögországban olcsóbb a cigi, mint idehaza, a sör sem drágább, sőt tulajdonképpen a vonat sem. Ezért aztán, ha valaki csak attól tart, hogy a turistaparadicsomként elhíresült ország túlzottan borsos árakkal fogadja, megnyugtathatom, hogy nincs mitől félnie. Sőt, még a szállással sem lesz probléma, végső soron ott a vadkemping megoldása. Mert minket meglehetősen kevésszer jelentettek fel miatta. Tehát irány Görögország, persze előbb nem árt görögül megtanulni. Egészségükre.

kapitány

Csak belépett felhasználók kommentezhetnek. Lépj be (az oldal tetején), vagy kattints ide a belépéshez.
Regisztrálni itt tudsz.